Pedagógusainkat köszöntjük
Kedves Pedagógusok!
Március 28-án a pedagógusokat ünnepeljük. Legnagyobb sajnálatomra, a járványhelyzet miatt most nem ünnepelhetünk együtt, nem adhatunk át virágot. Köszönetet azonban mondhatunk!
Ez az év máshogy alakult, mint az előzőek. A koronavírus-járvány megváltoztatta életünket, a jeles évfordulók, nemzeti ünnepek, a számunkra fontos hivatások megünneplése elmaradt. Kiürültek az óvodák, iskolák és az egész pedagógiai munkát át kellett helyezni a valós életből a virtuális térbe. Mindannyian tudjuk, hogy a pedagógus munkája pont nem erről szól. Az online tanítást el tudja végezni egy gép, egy felvett műsor, de mégis hiányzik valami... Hiányzik mindaz, ami a pedagógust igazi pótszülővé teszi. Hiányzik az egymás szemébe nézés, a mosoly, a simogatás, az elismerő hátbaveregetés, a párbeszéd. Mindannyian emlékszünk első tanítónkra, akinek egyetlen pillantásából merítettünk örömöt és magabiztosságot. De emlékszünk arra a pillantására is, amelytől lehajtot fejjel bántuk meg aznapi csínytevésünket. A pedagógus szemében ott van a dícséret és a feddés. A pedagógus az, akinek szeme van hozzá, hogy felismerje a tehetséget, lehetősége van előcsalogatni gyermekeinkből a rejtett képeségeket, azt a bizonyos isteni szikrát. Én hálával gondolok minden tanítómra, aki fogta a kezemet és lámpásként mutatott utat.
Tisztelt pedagógusok! Jó lenne újra iskolába igyekvő gyermekeket látni az utcán. Jó lenne őket az Önök féltő kezében tudni. Önök töltik meg élettel a tantermeket, óvodai csoportszobákat. És Önökre bízzuk legnagyobb kincsünket, gyermekünket. Önök azok, akik kicsit szebbé és jobbá teszik a világot azzal, hogy formálják a felnövekvő nemzedéket. Mindezt hálás szívvel köszönöm polgármesterként éppen úgy, mint édesapaként.
Kívánom, hogy tartsák meg munkájukba vetett hitüket és vezessék gyermekeinket továbbra is féltő szeretettel.
Ing. Kiš Gabriel, polgármester
